Carolina Matherson

-Carolina! Föld hívja Cara-t. – Hallottam valamit, de olyan távolról, hogy nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. El voltam a kis világomban, ahová napok óta menekülök minden egyes munkanapon. Ebben a kis univerzumban én vagyok és a nassolni valók. Meg persze a megoldatlan bűntények, amikre úgy csapok le, mint éhes sólyom a menekülő pocokra, csak hogy eltereljem gondolataimat valakiről, aki régen ennek az aprócska univerzumnak a közepe volt.
-Itt vagyok, ne hadonássz a kezeddel a szemem előtt. – Dőltem hátra a széken, megigazítottam tökéletesre szabott kosztümöm blézerét és belekortyoltam az éjfekete kávéba. Bitang erős volt, de most nincs itt Seb, hogy megcsinálja nekem és örülök is neki. Nem kell ilyen állapotban látnia. Elég volt az elmúlt néhány nap. Azt hittem képes vagyok tartani magam, de rájöttem, hogy ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Normális párok, amikor szakítanak elválnak egymástól. Az egyikük megy jobbra, a másik meg balra és talán évente egyszer, ha összefutnak. Na már most, ez a mi esetünkben ennél azért bonyolultabb. Tekintve, hogy kollégák vagyunk ezzel semmi baj nem volt, amíg együtt voltunk. Most viszont kezd néhány pillantás, néhány érintés kínossá válni. Eddig igyekeztem nem tudomást venni ezekről a felszikrázó pillanatokról, de egyre nehezebb. És bár tudom, mind a ketten a karrierünk érdekében hagytuk el a másikat, azért nehéz csak úgy elfelejteni másfél évet. Főleg úgy, hogy a szíved fele még mindig annál a személynél van, akit imádsz.
-Akkor figyelj ide, mert rengeteg dolgunk van. – Matt alapjáraton kedves férfi, hatalmas szívvel és tűrőképességgel, de azt hiszem, feszegetem a határait. Legalábbis azt hiszem, pontosan ezt teszem. Az idegein táncolok és ki tudja, mikor robban ki belőle az elfojtott dühe tehetetlenségem miatt. Igyekszem, tényleg megteszek mindent, de a gondolataimnak nem tudok parancsolni. Bárcsak kivehetném az agyamat és betehetném egy dunsztos üvegbe. Gépies üzemmódba kapcsolnék és nem kattognék azon, vajon mi lehet Sebastien-el. Szándékosan maradtam ma inkább bent és vállalkoztam arra, hogy papírokat és bizonyítékokat rendezgetek. Hatalmas őrültség lett volna tőlem, ha ilyen állapotban kiengedtek volna a városban. Most még a szolgálati fegyverem is biztos elsült volna anélkül, hogy hozzáértem volna.
-Ne cseszegess Matt, csinálom, ahogy tudom. Inkább menj és hozz egy kis fánkot. – Néztem fel rá sűrű pilláimon át és nagyot sóhajtva, a bajusza alatt morogva magamra hagyott az akták rengetegében. De hiába rendezgettem el mindent és koszoltam össze magam, mégis mindig azon kaptam magam, hogy aggódva pillantok az ajtóra vagy a fali órára. Gyűlöltem és most is utálom, amikor kint van az utcán. Bármi történhet vele és én nem vagyok ott. Persze most már nem nekem van jogom aggódni értem, mégis hatalmas csomó keletkezik a gyomromban, ha arra gondolok, többet nem láthatom.
Egy órával később fáradtan, porosan és jóllakottan hagytuk egy a raktárt Matt-el. Leültem a székembe és hatalmas sóhajt szakadt fel a torkomból. Nem is tudom, mitől érzem magam ennyire lenullázva. Az egész napos pakolástól, esetleg az agyam szárazra gondolkodásától vagy attól, hogy Seb még mindig nem jött vissza az őrsre. Nem hívhatom fel. Mi van, ha az új barátnőjével van? Szánalmas vagyok. Ideje lenne végre magamhoz térnem és felszedni valakit.
-Cara, a srácokkal beülünk egy sörre nem jössz velünk? – Matt széles vigyort villantott felém és bár javában taposta negyvenes évei közepét, még mindig jól tartotta magát. Kigomboltam blúzom két legfelső gombját, egy rántással kiszabadítottam kontyomat és felpattantam a székből.
-Miért ne? Menjünk! – Indultam meg nagy léptekkel, cipősarkam visszhangot vert az üres folyosón. Elég volt a begubózásból, elég volt a sebeim nyalogatásából. Nem mehet tönkre csak azért, mert akiről azt hittem, hogy életem szerelme, lapátra tett.

Ha gonosz Rosie lennék nem fogadnálak el, pusztán féltékenységből, de ezt a felemet a játéktérre tartogatom!
Szóval, a lapoddal minden rendben volt, sőt, nagyon remek volt, gratulálok! Vigyázz, Bastient nem adom könnyen! (; Menj foglalózni, töltsd ki a profilod és irány játszani! (: