daniel haggerty - ready for you babe

Érdekes, meglepő és egyben talán misztikus dolog az éjszaka gyermekének lenni. Tény, hogy az emberek nagyrészének az ilyen kijelentésekről egyből a félmeztelen, napon csillogó és hasonló vámpírok jutnak eszébe. Köszönhetően azoknak a hőn szeretett filmeknek, melyek az utóbbi időben olyan szép számmal tolnak a fogyasztói társadalom pofájába. Pedig az igazi éjszakai érzés teljesen más. Mikor a bandáddal a néptelen utcákon jársz, elhagyatott helyeket keresel, ügyelve arra, hogy ne kapjanak el, és csak olyankor tévedj az ellenség területére, mikor nincs senki. Na ennek is megvan a maga feelingje.
Az éjszaka sötétje úgy ölel körbe védelmezőn, ahogy egy anya öleli a gyermekét baj esetén. Csend van, csak a távolból hallatszik ide az éppen áthaladó tehervonat zakatolása, ami nem lenne éppen tökéletes számomra, ha a környék nem lenne ennyire üres és kihalt. Azonban elégedett mosollyal vehetem tudomásul, hogy ma este semmi se zavarhat meg, amire pedig nagy szükségem van, ahhoz, hogy művem elkészíthessem. Pár nappal ezelőtt a trotter néhány eszement tagja egy hatalmas falfirkát készített, egy az autópályáról jól látható információs táblán, amit kötelességemnek érzek átszínezni a mi színeinkkel. Hiszen milyen lehetetlen dolog lenne már az, hogy hagyom azokat a műmájereket villogni egy ilyen amúgy meg kell vallani eléggé egyedi ötletekkel. Emiatt lopakodok ilyenkor egyedül, emiatt tartalmaz a táskám több flakon festéket, emiatt köszöntem el Emmstől pár órával ezelőtt, megnyugtatva, hogy ne aggódjon, haza fogok térni, hiszen eddig sem kaptak el, és ezután se fognak. Az utóbbi időben valamilyen különös oknál fogva túl sokat aggódik, pedig tudja jól, hogy nem kellene. Jó persze én se örülnék különösebben, ha ő minden este elmenne otthonról, csak azért, hogy valami átkozott freskót átfesthessen, vagy ott hagyja a lenyomatát egy új helyen egy olyan társaság miatt, akikhez semmiféle kötődése nincs. Persze számomra maga a Night Creeper és ez az egész szituáció az ellenségeskedés, egymás greffijeinek átfirkálása, vagy csak szimplán maga a falfestés művészete, teljesen mást jelent. Ez az életem már gyerekkorom óta, a célom és bármit megadok azért, hogy segíthessem a csapatunkat.
Talán az a legnagyobb bajom, hogy mikor igazán nekiállok festeni, akkor úgy magával ragad, hogy a környezet szinte teljesen eltűnik előlem. Ami rengeteg problémát tudna szülni, hiszen a rendőrök is sokkal könnyebben el tudnának kapni, anélkül, hogy különösebben megerőltetnék magukat. Szerencsére erre még nem akadt példa(hiszen akkor most nem lehetnék itt, helyette valószínűleg házi őrizetben ülnék) valamilyen különös oknál fogva rendelkezem egy akár hatodik érzéknek is nevezhető érzékeléssel, melynek segítségével mindig el tudom kerülni a bajt. Még akkor is, ha én alkotom meg a magját, a vihar szemét.
Fekete kontúrral húzom még élesebbé az átrajzolt művem szélét, és árnyékolom, illetve aláhúzom a feliratot, mely tanúsítja, hogy a „Night Creeper az úr, a Trotter pedig elhúzhat a csába”, mikor valaki hátulról befogja a szemem. - Bú- suttogja fülembe egy édes, fiatal női hang. Gyors mozdulattal pattanok fel, mindeközben lerázom magamról a takaró kezeket. Megfordulok, és már ütésre emelném a kezem, azonban a retináimba égő szőke hajkorona megállít.
- Kathleen mit keresel itt? – Hangomban düh és elégedetlenség keveredik, engedetlen húgom látványa miatt. Otthon kellene lennie, a család többi tagjával, nem ilyen veszélyes környéken mászkálnia éjszakánként. Bármennyire próbálok vigyázni rá, ő szó szerint tesz a szabályokra, és megy a saját feje után. Talán le kellene csuknom egy magánzárkába, bár nem tennék rá nagy összeget, arra, hogy onnan se szökne meg pillanatok alatt. - Ugyan már bátyus, ne legyél ennyire maradi. Tudod jól, hogy többé már nem vagyok kislány, és nem szólhattok bele az életembe. – Válaszolnék azonban mielőtt megtehetném szirénaszó hangzik fel a közelben, és egyenesen felénk tart.
- Zsaruk bassza meg zsaruk – kiáltok fel hangosan és felkapom a földről táskám – Futás kislány mielőtt elkapnak – Szűk utcákon, sikátorokon futunk végig, elkerülve a még este is népesebb helyeket. Az utóbbi időben egyre többet zaklatnak minket a rendőrök, és ahogy hallom a trotter tagjai is kezdik észrevenni a dolgot. Talán nyomot fogtak, vagy ami eddig elképzelhetetlennek tűnt, valaki köpött nekik rólunk. Szerencsére nem ismerik a személyleírásunkat, így egyelőre az akcióik kimerülnek ilyen véletlenszerű közbelépésekben. Kath belém karol, és egy szerelmes párnak kiadva magunk sétálunk. Régi trükkünk ez már amit akkor alkalmazunk, ha éjszakánként egy – egy akcióból megyünk haza. Miután megbizonyosodtam arról, hogy tényleg felment a szobájába, arról már nem tudok gondoskodni, hogy tényleg ott is maradjon, szinte biztos, hogy ismét ki fog szökni, és valamelyik barátnőjéhez megy, hazafelé veszem az utam, hiszen engem is vár otthon a kis családom. Fáradtságom miatt, mikor hazaérek, csak ledobálom a ruháim, bebújok az ágyba. Lágyan megcsókolom a békésen szuszogó Emilet, átölelem, lehunyom a szemem, és már alszok is.

*sikítva rohan oda hozzá, nyakába veti magát és nagyon boldog* *_______*
Gratulálok, sikeresen beloptad magad a szívembe. Tetszett, ahogy írsz, meg minden más is. Remélem, ha végre bevallom neked mi a helyzet akkor feladod ezt az egészet és inkább hozol nekem vizet minden hányás után, eltűröd a hirtelen hangulatváltozásaimat és aminek még jobban fogsz örülni az a fokozott szexuális vágy.
De most már nem húzom tovább, nyomás pb-t foglalni, aztán gyere és játssz velem! *-*