Kennedy Halloway

Miért ilyen nehéz az élet ha egy kibaszott elit családból származol, ahol a szüleid akkora sznobok, hogy nagyobbak már nem is lehetnének? Olyan szívesen elmenekülnék vagy csak elmondanám nekik a titkaim hát ha megértenének és nem akadnának ki. Amikor velük vagyok a hosszú nadrág, garbó párosítás jöhet csak be. Ha meglátnák a tetoválásaim biztosan két lábbal rúgnának ki a házból. És mi lenne ha rájönnének a biszexualitásomra? Habár ezt minél hamarabb a tudtukra kell adnom, ez nem maradhat így tovább. Állandóan csak hazudom nekik és a legrosszabb még hátra van. Ha megtudnák, hogy benne vagyok abba a bizonyos csoportban, mely éjszakánként graffitizik biztosan a fejüket fognák. Igen, már előre tudom, hogy kitagadnának a családból. Többé ne lennék a fiúk, nem tekintenének Halloway- nek, mert szerintük nem érdemlem meg a címet. Emlékszem egész kiskoromban mindig azt mondták, hogy olyan ne legyek amilyenné lettem. Ettől óvtak a legjobban, de mégis ilyenné váltam és nem tehetek róla, de olyan sem szeretnék lenni, amilyenek Ők. Nem akarok elkényeztetett sznob lenni csak mert eléggé vastagok vagyunk. És akkor mi van? A pénznek nincsen semmilyen eszmei értéke, egy idő után elértéktelenedik és eldobhatom, de ezek a tulajdonságok, testi jegyek megmaradnak és eszem ágában sincsen őket eltűntetni. Túlságosan élvezem ahhoz az életem, hogy eldobjam magamtól. Bár ezt a hazudozást már egyáltalán nem bírom, szeretnék őszinte lenni, de ezzel egyetemben félek a véleményüktől. Ha megtudnák, hogy a szerelmem nem is egy gyönyörű kő gazdag modell csaj, hanem egy szegényes, mondhatni úgy is, hogy elhanyagolt családból származó srác, aki örül ha kenyérre telik biztosan rosszul lennének. Anyám elájulna, míg apám arról magyarázna, hogy Ők nem ezt akarták, nem ilyennek neveltek. Aztán még szépen meg kellene birkózniuk a szenvedély betegségeimmel, amely magába foglalja a dohányzási illetve drogozási szokásaimat is. Isten ments, hogy megtudják, de mégsem tudok tovább így élni. Most mit kellene tennem? Elmondani nekik mindent. Igen, az a helyes, de mint mindenki észrevette az élet vitelemből nem éppen a helyes dolgokat cselekszem, de ez már nekem is sok. Úgy érzem ha nem én mondom el nekik a teljes igazságot más fogja és akkor még nagyobbat esek a szemükben, mintha tőlem tudták volna meg. Bár miért is töröm ilyeneken a buksim a göndör hajkorona alatt? Jól tudom magamról, hogy egyáltalán nem vagyok őszinte egy kétszínű, kétarcú pöcs vagyok, aki sokszor még a saját szerelmének is hazudik csak, azért hogy mással is egy jót dughasson. Milyen ember vagyok? Egy hatalmas pöcs, akinél nagyobbat senki sem ismer és ehhez hozzá jön az elviselhetetlenül arrogáns, bunkó énem. El sem hiszem egy agyrém lettem, nem akartam azzá válni, aki most vagyok, de elengedni sem tudom, mert már olyannyira hozzám nőtt. Volt egy idő, mikor el akartam engedni és a szüleimnek is bevallani az igazat, de így jobb. Titkokba rejtőzve élni, ahol csak én tudom a teljes igazat. Igen, ez az igazi nagy betűs élet…

Szépen írsz, nekem tetszett amit itt elolvastam. Kár, hogy night creeper vagy, mert így:
1.) Nem lehetünk barátok.
2.) Isaac-nek viszont nagyon is a barátja vagy. Féltékeny típus vagyok, szóval vigyázz, mert összeverekszünk, persze azt az indokon fogom majd használni, hogy te night-os és day-es vagyok.
Csókollak, foglalj avit, és irány játszani. (: