wade brightmore

Tetves tél. Minden porcikámmal undorodom a hótól, a jégtől, a szelektől, sőt még azoktól a vastag télikabátoktól is, amikben sokak szerint nem fázunk. Én ugyanúgy vacogok bennük és elegem van már belőle. Az évszakból. Ha rajtam múlna... ha isteni hatalmam lenne, biztos, hogy eltörölném a Föld színéről ezt az utálatos időszakot.
- Wade? - egy árnyék robban be a sötét szobába, én meg nemtörődöm módon elnyomom a csikket a hamutálban. Füst gomolyog arcom elől, amit félresöprök kezemmel, hátha tisztul előttem az alak arca - Wade, te vagy az? Mondj már valamit, cseszd meg! - felismerem a hangszínt, így azonnal felülök és zaklatottan tarkómat kezdem dörzsölni.
Ariana, a húgom legalább két éve vallja nyíltan, hogy leszbikus és nem, még a szüleink előtt sem rejti ezt véka alá. Voltak baljós jelek persze még mielőtt köztudomásra hozta volna, de sosem akartam hinni a megérzéseimnek. Győzködtem magam arról, hogy a húgom normális és hogy nem tartozik azok közé, akiket a társadalom gyűlöl. Tévednem kellett, csalódtam benne.
- Mit akarsz? - morranok rá és felállok az ágyról. Nem igazán engedheti meg magának ezt a hangnemet, ugyanis az én lakásomban van, ráadásul nem ápolunk túl jó viszonyt.
Azóta nem beszélek Ana-val, mióta bevallotta, hogy a nőket szereti. Nem vagyok homofób, de... illetve, mégis. Ha úgy tetszik, nyugodtan lehet amiatt utálni, mert nem tűröm el, hogy a saját húgom leszbikus legyen. Igenis gusztustalan a szememben és egy génhibás, elcseszett embernek tartom a testvéremet. Ez így nem helyes, bármennyire is próbálja bemagyarázni magának. Nem természetes, nincs rendjén, nem normális... Melegnek lenni egyáltalán nem oké. Megmondtam neki, hogy többé ne keressen, többé nem tekintem a testvéremnek.
- Ba... baj van. Segítened kell - elszorul a torka, szipogni kezd és mindezekből arra következtetek, hogy sír. Másság ide vagy oda, a testvéri ösztön megszólal bennem, így aggódóan szelem át a kettőnk közt távolságot, de megtorpanok előtte alig húsz centire.
- Mi történt? Mi a sz@rt csináltál? - érzem, hogy egyre hevesebben ver a szívem és hogy nyugtalan vagyok.
- A trotter... Én csak... Nem akartam, hogy ez legyen... hogy... - nem bír egy értelmes mondatot sem kinyögni és legszívesebben felképelném, hogy higgadjon már le végre.
- Mi van a trotterrel? Megmondtam, hogy ne vedd fel a kapcsolatot egyik bandával se! - dühödten meredek rá. A Hold fénye bevilágít az ablakon, s csak ennek köszönhetően láthatom, ahogy megcsillannak szemei, bár a mélykék íriszeket nem engedi láttatni a sötétség - Szedd már össze magad, a kurv@ életbe! Nem értek semmit - megragadom vállait és finoman megrázom, hátha költözik belé némi bátorság vagy hév az ellenszegülésre.
- Beléptem. Én... először tényleg nem akartam és nekem ez nem hiányzott. De azt mondták, hogy tehetséges és erős vagyok. Hogy sokat segíthetnék... így rábólintottam - kifújja a levegőt, megtörli szemeit - Aztán megismertem Chantal-t. Tudom, hogy... Tudtam, hogy veletek van és hogy nem kellene, mert baj lesz belőle, de a picsáb@ is, Wade, beleszerettem - kisóhajtja magából az utolsó szót és szinte érzem, hogy megkönnyebbül, engem is átjár az a megnyugvás, ami őt.
- K*rvára nem vagyok kíváncsi a nemi életedre, meg hogy melyik nővel és hogyan kefélsz - hörgöm szinte a szavakat és elengedem a vállait. Hirtelen megint felülkeredik rajtam a düh és legszívesebben arcon vágnám úgy, mint még soha. Tényleg azért jött, hogy ezt az orrom alá dörgölje? - Mi a probléma? Remélem nem valami hülye love story-t akarsz beadni nekem és remélem nem ezért siránkozol. Nem foglak megvigasztalni, bármelyik csaj bántott is meg - vállat vonok, tulajdonképp tényleg magasról teszek rá és a nemnormális kapcsolataira.
- Rájöttek. És most... most bántani akarnak. És tudom, hogy itt sem szabadna lennem, mert te is köztük vagy és talán már hallottál is róla, de kérlek... - karom előrelendül és kézfejem arccsontjába ütközik elég intenzíven és erőteljesen. Ana odakapja a tenyerét és halk zokogásba kezd.
- Neked tényleg nincs eszed - foghegyről vetem oda neki és most, hogy mondja, kezd derengeni valami arról, amiről beszél. Hallottam én ezt... Hallottam arról a bizonyos lányról, akivel Chantal kavart, csak azt nem tudtam pontosan, hogy az a valaki éppen a húgom, a másik banda egy tagja. Elvégre két éve nem hallottam róla semmit, honnan tudhattam volna? - Hátul van egy szoba. Pakolj le! Pár napig maradhatsz, reménykedj, hogy addig lenyugszanak és megunják a keresgélést. Ja és még valami... Ide nem hozhatod azt a csajt! - szigorúan végigmérem, aztán elsétálok mellette, ki az ajtón, hogy aztán bevágjam magam mögött és magára hagyjam a húgomat a lakásomon. Nekem ki kell szellőztetnem a fejemet.

Először is üdv köztünk, jó kis lapot olvashattam az imént, gratulálok! Remélem megbékélsz a húgod irányultságával, végül is erről nem tehet. Most viszont irány pb-t foglalni és máris tiéd a játéktér! (: