rosie maxwell

Forró zöld teával a kezemben ülök ki az erkélyre. Beburkolózok a meleg takaróba és lassan elkezdem kortyolni az italt. Le kell állnom. Szeretem Sebastient, Ő a mindenem. Csak vele tudom elképzelni a jövőm, hogy együtt megöregszünk, gyerekeket nevelünk, vitázunk és kibékülünk. A jövőképtől is elmosolyodom. Erre vágyok amióta megismertem Bastient. Azonnal megragadott az a kék szempár, amibe minden reggel újra beleszeretek. Ő a legtökéletesebb, legbecsületesebb férfi, akit a világ teremtett. Ezért sem lenne szabad ezt folytatnom. Tonynak biztos más tervei vannak. Neki ott van a banda, amit Bastien üldöz. Ó, Istenem. Bármit teszek valamelyiküket így is-úgy is elárulom. Ha mindent elmondok Bastiennek Tonynak és a bandájának is vége, de nem nézhetem karba tett kézzel ahogy Sebastien minden nap órákat görcsöl az akták fölött. Akármit teszek, valaki sérülni fog és ezt nem akarom. Fáj bevallani, de mindkettőjüket szeretem. Én is csak egy gyarló ember vagyok, és ki vagyok éhezve a szeretetre. Meg lehet kövezni, hogy nem elég Sebastiené, de Tony jött és mint egy hurrikán söpört át rajtam. Jött és felforgatta az életem, engem is kifordított magamból. Még akkor sem hazudtam ennyit Bassnek, amikor a meglepetés szülinapi buliját szerveztem. Gyűlölöm magam, amiért minden nap a szemébe kell hazudnom, de abba is beleőrülnék, ha nem találkozhatnék Tonyval. Rosie, Rosie le kell állítanod magad! Megiszom a maradék teát, felállok de akkor megcsörren a Somebody That I Use To Know. Nagy levegőt veszek. Nem tudom mit csináljak, végül megnyomom az answer gombot.
- Most nem tudok beszélni, majd később. Szia. -Tony köszön, de én már azonnal le is rakom. Melegség járja át a testem ahogy hallom a nevem, de most nem beszélhetek Vele. Először rendeznem kell magammal ezt a helyzetet, és még mindig nem tudom mihez kezdjek. Gotye slágere újra felcsendül, és kis hezitálás után felveszem.
- Rosie... Volt egy balhénk a nightosokkal, be tudsz jönni a kórházba? Kérlek. -A bögre is kiesik a kezemből, majd nagy csattanással apró darabokra törik. Mindent úgy hagyva rohanok a kocsimhoz és indulok Tonyhoz. Nem tudom mi van vele, és csak remélni tudom, hogy nincs semmi komolyabb. Megkeresem a szobáját és őrült módjára rohanok be hozzá. Könnyfátyoltól nem látok annyira jól, de Tony alakját bárhol felismerem. Az ágya mellé roskadok és megszorítom a kezét.
- Mit mondanak az orvosok? Hogy vagy? -Kérdezem miközben megtörlöm szabad kezemmel a szemem. Biztos Ő is aggódik, nem kell hogy lássa, én is legalább annyira aggódom. Halványan elmosolyodik, és érzem ahogy jobban megszorítja a kezem.
- Agyrázkódás, és a jobb bordám megrepedt. De túlélem. Most már. -Nézz rám csoki barna szemeivel. Legszívesebben megölelném, csókolnám és itt maradnék vele estig. De nem lehet. Bastien már biztos hazaért. Még maradok vele egy órát, majd nyomok egy gyors csókot ajkaira és indulok hazafelé.
Kinyitom az ajtót, gyorsan bemegyek a meleg lakásba. Hirtelen Basti alakja emelkedik fel az erkélyről. Gyorsan kimegyek hozzá és a nyakába ugrok. Azt már tényleg nem viselném el, ha egy akció közben vele is történik valami. - Szeretlek. -Suttogom fülébe közben ujjaimat fekete tincsei köré fonom. Bastien lágyan megcsókol és közelebb húz magához. - Én is. De legközelebb vigyázz a bögrével. -Mosolyodik el halványan, majd tovább csókol.

Rosie, Rosie, Rosie... Nem csak a bögrékkel kellene vigyáznod. Szerintem klónoznod kellene magad és akkor semmi probléma nem lenne. De ez csak egy javaslat. És... tudod, hogy imádlak, nem vagyok elfogult, tényleg imádom ahogy írsz, meg minden és a többi. Foglalj a... Vagyis ne, mert már beírtalak, inkább csak menj játszani, játszd a ribit, aki úgy tesz, mintha nem tudna választani... tudom, hogy tudsz, mindenki a roszfiúkra bukik inkább. <3
Csókpusziszeretés.