wesley louden mazzanti ~ ready to paint

Kilépek a függöny mögül, a reflektor rám világít, és megigazítom a nyakkendőmet.
-Tudod milyen egyedül lenni a világon? Úgy, hogy senkid nincs, a kezdetektől fogva? Úgy, hogy belédpecs… Ja, ez nem az a sorozat. Hello idegen! Ha most engem nézel, el kell hogy mondjam, hogy én ízig-vérig raszta vagyok, szóval ha nem szereted Bob Marley-t, vagy a katonaságot, akkor nem szeretlek én sem! Nyilván nem foglak lefejezni, ha kifejezed nem tetszésedet, de akár ki is sétálhatsz az önálló estemről, mert az életem része a hajam, és minden másom is… Oké, ez szar poén volt. Szóval, harminc évvel ez előtt születtem… Hogy hol? Az ne érdekeljen. Pontos dátum? Nem fontos. A dögcédulán ott van, így nekem nem kell mindig a fejemben tartani. Ha megnézed a nevem, láthatod hogy olaszos. Bizony, én félig az vagyok. Apuci torinói volt. Anyuci meg amcsi, legtöbb tudomásom szerint. Amióta csak az eszemet tudom, a kóterban éltem, és ez nem a börtön, csak hogy értsd is. Hanem az intézet. Szar sorsom volt ott, mert vézna voltam, mint a börtönben a rácsok. És úgy igazán nem is csíptek a kinézetem miatt. Hosszú, váll alá érő szőke hajam volt, és kékes-zöld szemeim. Nem tudom, szerintem már akkor is egy igazán helyes gyerek lehettem. – itt mutatok egy képet magamról, a közönség olvadozik, majd beszélek tovább.
-Az iskoláimat már itt kezdtem, egy Illinois állambeli iskolában. Nem tagadom, itt többször is megbuktattak, mert léhűtő voltam. Nem akartam tanulni, mert nekem nem volt senkim, nem volt ki ösztönözzön, stb. De ez sem tartott ám annyira sokáig, nagy keservesen átrugdaltak a tanárok. Utána nem nagyon törtem magam, elmentem egy zenészsuliba, ahol már nem bukdácsoltam. Végig jártam elsőre. Oké, zenélni előbb tudtam, de gondoltam, hogy jó időtöltés ejtőzni a semmiben. Értitek.
Aztán jött a katonaság. Ott megszabadultak a hajamtól, amit azért egy kicsit sajnáltam, de végül is én szerettem volna katona lenni, hát tessék, meg is kaptam rá a lehetőséget. Afganisztánban szolgáltam, kerek 10 évet… Tavaly szereltem le, és azóta törekszem kiépíteni a zenei dolgaimat. Ez mellett még esténként csinálok is valamit, azon kívül, hogy fektetem meg a nőket, de ezt sajnos nem mondhatom el nektek, mert nem szeretném, ha a fakabátok szeretnének. Dióhéjban ennyi voltam, ha akar valaki tőlem valamit, elsősorban fiatalabb lányokra számítok, keressen meg. Ja, igen, el is felejtettem. A nevem Wesley Louden Mazzanti. –
Tapsot meg sem várva visszalépek a függöny mögé, és elindulok futva, mint a Pókemberben, út közben vedlek át, és felveszem azt a ruhát, amiben más embernek érzem magam. A hátán a Night Creeper felirat látható. Elveszek három spray-t, a válltáskába rakom, és indulhat is a festés. Ez az én második életem, olyan vagyok mint egy hős. Csak én nem embereket mentek, hanem terjesztem a művészetemet. Mikor ilyen, mikor olyan módon.

Érdekes és egyben kicsit szomorú sorsod volt, de remélem a night creeperek között jól érzed magad és a zenészként is sikeres leszel. Elfogadva, foglalj avit és irány játszani! (: