Franchesca Heart

-Hello! Köszöntem, miközben elegánsan bemásztam a nyitott ablakon keresztül, arcomon széles mosollyal. Léon valószínűleg nem mosolygott vissza, de azt nem tudhattam, hiszen nekem háttal ült, a tarkója pedig vajmi keveset árult el az érzéseiről.
-Te mi a fenét csinálsz? Kérdezte miközben egy rosszkedvű anyatetű tempójában fölállt és felém fordult, arckifejezése egyenlőre nem sok jót ígért.
- Hazajöttem. Hazajöttem? Kérdeztem kissé zavartan, nem értettem miért problémázik, megszokhatta volna már, hogy ezen a nem mindennapi módon közlekedem.
-Ahha, hazajöttél. Azt se tudom hol laksz vagy mit csinálsz, amikor nem vagy itt, cseszd meg, Chesca, igazából semmit nem tudok rólad.
Semmit? Olyan kétségbeesettnek tűnt és annyira szerettem volna neki mondani valamit, de nem lehetett. Ez az egész túlságosan komplikáltnak tűnt ahhoz, hogy beszélhessek róla neki.
-Léon...szexpartnerek vagyunk, mit tudod ide általában felajzva érkezem csak és kizárólag azért, hogy kielégíts, megnyugtass vagy egyszerűen megdugj! Nem kell tudnod az anyám nevét, a kedvenc zenekaromét,de még a kedvenc ételemét sem.
Jelentetem ki miközben a fekete bőrkabátomat elegánsan elhajítottam, de mielőtt még földet érhetett volna Léon megfogta. Beleszagolt, mélyen beszívta az illatomat, de a pillantása hideg volt, akár aj ég és vágott, mint a penge.
-Tisztázzuk akkor.! Ezek szerint te lassan 2 hónapja hülyítesz, itt eszel, itt alszol, itt héderelsz nálam, ha nincs jobb dolgod, kedveskedsz, bújsz hozzám, lefekszel velem, aztán mész tovább és mással kefélsz? Erről van szó?
Nem üvöltött, sosem emelte fel a hangját, ilyen helyzetekben éppen az ellenkezője történt, iszonyatosan lehalkította. Ijesztő volt, az ember ilyen helyzetben azt várná el a másiktól, hogy tombolni kezd, bár sejtettem, ha Léon ezt tenné veszélybe kerülne a testi épségem.
-Ajjjh, nem, nem egészen, igazándiból az van, hogy...
Kezdtem bele, de nem fejezhettem be a mondatot, közelebb lépet hozzám és kisimította göndör, barna hajamat a szememből.
-Tudom, hogy kertelsz, mon amour, de ez nem segít. Válaszolj a kérdésemre!
A hangja egyszerre gyengéd és parancsoló, csak ő képes ezen tulajdonságok ötvözésére, tisztelem és rettegek tőle, szeretem és egyúttal gyűlölöm is, mert...mert nem mehet tovább. Ócska dolog lenne előadni a szokásos dumát, jobbat érdemel ennél, nálam is.
-Momentán igen, erről van szó.
Húztam ki magam és mélyen a szemébe néztem, nem voltunk egy pár, sosem beszéltünk arról, hogy annak kéne lennünk, sosem szorítottuk keretek közé ezt a kapcsolatot és eddig a percig azt hittem, hogy ez neki is megfelel.
A jelek szerint rosszul gondoltam, idegesen túrt bele a hajába, belül bizonyára borzasztóan üvöltött.
-Milyen hülye voltam! Szerelmes lettem egy ribancba.
Annyian neveztek már ribancnak, de tőle esett a legrosszabbul,nagyot sóhajtottam.
-Sajnálom, sajnálom, hogy ez van. Ha tudtam volna, ha sejtettem volna...
Félbeszakított, kezei közé fogta a fejem, arra gondoltam vajon keserű dühében képes lenne-e szétmorzsolni a koponyámat.
-Mit, Chesca? Hogy kibaszottul szeretlek? Hogy bánt, hogy nem tudom hol jársz, mit csinálsz?
Próbáltam nem könnyezni, de olyan nehéz volt. Hallottam a hangját éreztem az illatát és azt mondta szeret.
-Igen, sajnálom, de komolyan.
Odébb lökött, nem akartam, hogy elengedjen, megakartam magyarázni, de nem igazán jöttek a szavak. A kezembe nyomta a kabátomat.
-Most menj el, nem hiszem, hogy még valaha ebben az életben látni akarlak.
Bólintottam és kimentem, együttlétünk óta először használtam a bejárati ajtót erre a célra.

Uh, nagyon tetszett! Tényleg érdekes élettörténettel álltál elénk, remélem beszélsz még Léonnal, hisz mindenkinek szüksége van valakire, aki szereti és viszont szeretheti. Egy szó mint száz, irány avit foglalni és tiéd a játéktér. Gratulálok! (: