raven cornwald

Hosszú, és felettébb élvezetes macska-egér játék a miénk. Rendszerint ő elkap, én meg kiugrom akár mozgó kocsiból is. Hogy miért? Igen, sokkal egyszerűbb lenne hagynom, hogy elkapjon, és magához láncoljon – na, az végül is már megtörtént-, de hol maradna az élvezet?....
Belegondolva, sok mindent köszönhetek Isaacnak, hisz miatta díszeleg az a bizonyos tetkó a lapockámon, bár nem nagyon mutogatom. Még most is röhögnöm kell, mennyire hisztiztem, mikor rám aggatták, mentségemre legyen mondva, félek én a tűktől.
Számomra mellékes dolog, hogy egyszer megbotlottunk. Mindenkinek van olyan pillanata, mikor gallyon van, és senki nem ítélhet el minket, hogy egymásban kerestük a vigaszt. Nem hánytorgatom fel azt az éjszakát, ugyanakkor, ha valaki rákérdez, nem is tagadom le. Igazából, nem tanúsítok akkora jelentőséget neki, hisz egyszeri alkalom volt, és kapcsolatunk se romlott meg emiatt. Szeretném, ha minden srác így fogná fel a dolgokat, kevesebb hiszti lenne a világban. Mindenestre a hálám nem azért üldözi szegény srácot, mert bevezetett az erotika rejtelmeibe, ami mellesleg így kamu, mert beelőzték, hanem mert megmutatott egy olyan világot, amit a mai napig imádok. Ha valaki rákérdezne, mi a hobbim, reflexből rávágnám, hogy tégla dizájner, aztán kezdjen vele, amit akar.
Na, de mégis csak valami élettörténetet próbálok itt összehozni, már hallom is Wyatt prof hangját, hogy komolyabban, ha kérhetném. De könyörgöm, ha valakit egyszer Ravennek hívnak, ne mondja nekem, hogy röhögés nélkül végig bírja szavalni Poe Hollóját.
Sose voltam az a hírnévhajhász idegesítő picsa, aki bárkin átgázol, sőt, én inkább a háttérbe szorulva kerestem az emberek társaságát, mert bármennyire hihetetlen, még vannak. Volt egy bátyám is, név szerint Tony Cornwald. És most jön a pillanat, mikor egyesek elismerően bólintanak, tudatva, hogy értik, kiről van szó, akik meg ismerték, lehajtott fejjel bámulnak maguk elé. Igen, Tony is oszlopos tagja volt a farkasoknak, amíg meg nem ölték. Talán… akkor először fajult el annyira a két banda közötti ellentét, hogy az tragédiába torkolljon. Tony folyton jó kedvű srác volt, aki annak ellenére, hogy szinte mindenkivel jóban volt, nem bírta megállni, hogy ne szívassa őket, vagy egy- két poénos jelzőt a fejükhöz vágjon. Én is nagyon szerettem, még annak ellenére is, hogy folyton hiperaktív törpének hívott, és állandóan ütlegeltük egymást a párnákkal, de hát… a jó tesók ilyenek, nem? Isaac is folyton nálunk lógott, én ezt naiv módon anya főztjének tudtam be, ugyanis akkor még fogalmam sem volt róla, milyen titok köti össze őket.
Tony halála bennem is eltört valamit. Amíg régen vidám voltam, mostanság hajlamos vagyok magamba fordulni, persze ez ritkaság, és teszek is ellene, de már akkor sem vagyok az a Raven, aki úton útfélen leáll haverkodni mindenkivel, még az utolsó hajléktalannal is. Persze Isaac tudva, hogy mi történt, és hogy Tony nem is volt egyke, mint ahogy azt elhitette másokkal – így védett-, nem sokszor hagy egyedül, sőt… még a bandát is megmutatta, így elmondhatom, még a saját defektemmel együtt is tartozom valahová.
A defekt abban nyilvánul meg, hogy mikor kilépek az utcára, állarcot veszek fel. Komolyan. Azért nem kell itt semmi ördöngösségre gondolni, csupán annyi áll a cselekedetem háta mögött, hogy míg mások azon fáradoznak, hogy elrejtsenek minden érzelmet az arcukról, én a könnyebbik utat választottam, és igen, az sem hátrány, hogy így nehezebb felismerni.

Most viszont vissza a jelenbe…

- Már megint rosszban sántikálsz- hallom meg a kellemesen búgó hangot a fülem mellől, mire a sprayt tartó kezem elernyed, és nekidőlök a hang tulajdonosának. Tudom, hogy mögöttem van, ahogy azt is, ezt nem szabadna, több okból sem, de…. de annyira jól esik.
David jelenléte mindig megnyugtat, és fel is kavar egyszerre, ugyanakkor arra sarkall, hogy ugorjak rá helyben, persze eszem ágában sincs ezt megtenni, bármennyire is nagy a kísértés. Csibészes mosoly kúszik az arcomra, bár ezt az állarc miatt ő nem láthatja.
- Ha rosszban sántikálnék, azt nem itt tenném, és nem így. Mellesleg mi lesz biztos úr, bevisz?- nyújtom felé két kezem, már-már fel is kiáltanék, hogy bilincselj meg, a rabod vagyok, de az efajta nyáladzástól én a falra mászok.

Gratulálok, nagyon szépen kidolgozott, jól fogalmazott lapot olvashattam, nagyon tetszik! Biztos urakkal vigyázni, a végén még te húzod a rövidebbet, de nem is húzom tovább az időt, menj foglalózni, tiéd a játéktér! (: