raviva marshall

Mosoly ül az arcomon, mikor felébredek. Charlie egyik karjával magához ölel, szuszog a hátam mögött. Összekulcsolom a kezeinket, felé fordulok, pont időben. Szemeit még csak most nyitja ki, rámmosolyog. Igen, boldogok vagyunk, nem csak annak látszunk. Szeretem, a barátom, de a szerelmem már nem olyan erős mint egy hónappal ezelőtt.
Egy csókot nyomok ajkaira, ki sem kell mondanom, hogy 'Jó reggelt, édes!'.
- Haza kellene mennem... - sóhajtok, túl sok kedvem nincs ahhoz, hogy hazamenjek és végighallgassam apámat, ahogy épp azt ecseteli mennyire aggódott értem és nem szeretné, ha máskor is Charlie-nál aludnék. Lassan felülök az ágyban, nyújtózkodnék, felállnék és felöltöznék, de Charlie nem hagyja. Elnevetem magam, mikor visszahúz magamellé. Végigsimít az arcomon és megcsókol. Most kellene, hogy érezzek legalább egy kis bűntudatot, amiért megcsalom, átverem, hazudok neki... Mintha az a másik ember nem is én lennék, mintha nem is tudnék a létezéséről, alvajárva csinálnám azokat a dolgokat. Szeretem Charlie-t épp ezért kellene, hogy legyen legalább egy kis bűntudatom.
Néma, mosolygós percek telnek el, megpróbálok újra felülni, de most gyrosabban, mint az előbb. Kiszállva az ágyból nyújtózkodok egyet, felveszem a pólómat és a nadrágomat, Charlie felé nézek.
- Kikísérsz? - vállamra teszem a táskámat, és mosolyogva figyelem, ahogy kikel az ágyból, felvesz valamit magára és odajön hozzám. Vigyorogva ellépek mellette és az ajtóig meg sem állok. Kinyitom és várom, hogy kapjak egy búcsúcsókot. Talán nem is kellene, hisz az apám áll itt a ház előtt. Pont mikor észreveszem ér mögém Charlie, magához húz, fenekemnél fogva és megcsókol.
- Itt van az apám. - suttogom a csókba, mire rögtön elhúzódik és hátralép. Int egyet az apámnak, aki visszaint neki egyet. - Majd találkozunk. - mondom mosolyogva és megyek is az autóhoz, beszállok, és fél perc múlva már indulunk is.
- Ugye nem feküdtetek le? - aggódó apuka szerep elő, ezután jön a rendőr apuka.
- Nem, egész éjjel talpon voltunk...

- Hova mész? - kérdezi anyu, mikor felveszem a kabátomat. Este nyolc óra van, apám szerencsére most dolgozik.
- Charlie-hoz. Apunak kérlek mondd azt, hogy Izzy-nél alszom, nem szeretném, ha holnap reggel is Charlie-ék előtt várna rám. - adok egy puszit anyu arcára. - Reggel jövök.
Válaszát meg sem várom, kilépek az ajtón és elindulok Charlie felé, csak hogy anyu tényleg úgy tudja, hogy ott leszek egész este. Egy utcával odébb befordulok. Egy rózsaszín ház, egy fehér, egy üres telek, egy bézs színűre festett aranyos kis házikó. Sok ilyen mellett megyek el, mielőtt odaérnék Isaac-hez. Szinte futok az ajtajához, türelmetlenül csöngetek, dübörgök az ajtón. Egy fél órája itt kellene már lennem, és egy öt perc utána kapok csak választ a jelzéseimre, miszerint itt vagyok. Ajtót nyit, póló nincs rajta, a haja vizet: most zuhanyzott. Vigyorogva nyaka köré fonom karjaimat és megcsókolom. Felkap és bevisz a szobájába.
- Ne haragudj, hogy késtem. Ígérem kárpótollak érte. - már az ágyon vagyunk, fölé helyezkedtem és a pólóm máris a földön landol. Hosszú az éjszaka, de mi rögtön a közepébe vágunk.

Nagy meglepetés nem ért, tudtam, hogy jól írsz, és még fényezhetnélek holnapig, de ehelyett csal elfogadlak, imádtam minden sorát! Tűnés is Charlie-hoz vagy Isaac-hez. És vigyázz nehogy lebukj valamelyik srác előtt, kár lenne bármelyikükért... (: